A mézecet készítése szorosan összefüggött a méhészettel. Mivel a méhészet a régi magyar világban rendkívül fejlett volt, hiszen a nádcukrot nem ismervén, a méz volt majdnem egyedüli forrása az édesítő anyagnak, érthető, hogy ez az ecet az Árpádok alatt nagyobb szerepet talált, mint később. Írott emlékek bizonyítják, hogy nemcsak a magyar királyok, főurak, főpapok foglalkoztattak egész községeket méztermeléssel, hanem maguk a városiak és falusiak is szorgalmasan tenyésztették a méhcsaládokat. Királyi méhésznek lenni nem volt utolsó foglalkozás!